9. fejezet - Tánc.

Este 8 körül már Izzy lakásának a bejáratánál állunk. Kicsit megkésve érkezünk, mert nem akaródzott kimászni az ágyból és emberek közé jönni, de végül sikerült rávennie, hogy felöltözzünk és idejöjjünk. Nagyon jól ismertem az utat, hiszen ez Jesse és Izzy lakása. Egészen a 4. emeletig sétálunk felfele a lépcsőn, ahol megállunk a zárt ajtó előtt és eltaposva a csikkeket, kopogunk.

-Biztos jó vagyok így? –nézek végig magamon. Direktbe hozzá öltöztem. Fekete bőrnadrág, tornacipő és félig kigombolt fekete inget választott, ja meg persze a már-már hozzánőtt kesztyűjét. Egy fekete, apró cső-koktélruhát vettem magamra, magassarkúval és hozzá pedig több ezüst kiegészítőt. A hajam most is hagytam kiengedve, a szememet pedig fekete szemtus keretezte.

-Ha nem lenne rajtad a ruha, akkor is tökéletes lennél, de irigységből megkérnélek, hogy hagyd magadon. –mosolyog, amitől megnyugszom és már nyílik is az ajtó.

-Végre! –tárja ki a karját Axl. Az egyikben egy üveg bort szorongat, a másikkal pedig kezet fog Duffal, majd engem húz magához két puszira. Becsukja mögöttünk az ajtót és terelgetni kezd, az emberek által elárasztott helységben. Egészen a nappaliba vezet, ahol ott ül a zenekar a dohányzó asztal körül. Izzy éppen a gitárt pengeti és egy szőke lánnyal beszélget. Ő lenne az a régi ismerőse? Ugrik be rögtön a múltkori beszélgetésünk és a randija. Popcorn és Slash éppen koccintanak egy-egy üveg Jack-el és nagyot húznak az üvegből. Egyiken sincs már póló. Slash-nél valahogy kezdem ezt megszokni, de Steve meglep a sűrű testszőrzettel, ami a mellkasát borítja. Jesse és Sebastian a konyhában beszélgetnek, ahova pont rálátni a helyünkről.

-Sziasztok! –csendül fel egy hang a hátam mögül, mire mosolyogva fordulok meg és már ölel is át az illető.

-De jó, hogy te is itt vagy! –vigyorgok örömömben. Nagyon örülök barátnőmnek, mert így legalább biztosra veszem, hogy nem fogok unatkozni.

-Steph! –öleli meg Duff is futólag, aztán kézen fog és leülünk a többiek közé.

-Mi ez a józanság? Isztok ti rendesen? –nevet Slash rekedten és a támla mögül kiemel egy üveg vodkát, majd elénk teszi. –Húzóra!

-Most? –kerekednek el a szemeim. Ez nem volt a tervben.

-Így is könnyítést adtam. Felezhetitek. –pakol elénk két félliteres poharat.

-De…

-Ne akadékoskodj. Úgy sem tudod meggyőzni. Max a végén ő önti le a torkunkon. –mondja Duff jót mosolyogva és kitölti az üveg vodkát két felé.

-Ha jól emlékszem… -emeli fel Axl a mutatóujját és rám néz. –Volt itt egy hölgyemény, aki egy bizonyos bulin… -húzza a mondatot, de már érzem hová akar kilyukadni. –Simán megivott majdnem ennyi vodkát, ami a drága barátunké volt. –bök Duff felé. –Szóval… húzóra! –mutat ránk vigyorogva.

-Öüww… -fogom a kezembe és Duff szemébe nézve koccintok.

-Úgyis én viszlek haza, ne görcsölj. –mondja halkan. Elvigyorodok és rávágom.

-Idd, mert én fogok nyerni! –azzal a számhoz emelem és imádkozva, hogy ne jöjjön vissza, inni kezdem. Nagyobbnál-nagyobb kortyokban tüntetem el az átlátszó alkoholt, míg a végén koppan a pohár és azonnal egy üdítős üvegért nyúlok. Amiről később kiderül, hogy házisör van benne…de kit érdekel már akkor? Duff pohara alig pár másodperccel utánam koppan, én pedig büszkén vigyorogva nézek rá, majd Axl-re.

-Van még kérdés? –Axl-ből kitör a nevetés, míg Izzy-ék nehezen, de észhez térnek. Slash pedig felém nyújtja a Jack-et.

-Ezért ihatsz ebből a szent üvegből. –kétkedve nézek rá, mint aki nem biztos a másik épelműségében, de elfogadom a kiváltságos ajánlatot és felállok az üvegért. Épp, hogy visszaadom a kezébe, két tenyér markol a csípőmbe és húz az ölébe. Meglepettségemben picit elveszítem az egyensúlyom és szabályosan Duff ölébe borulok.

-Nocsak, nocsak… valaki belém esett. –vigyorog teliszájjal és közeledve várja, hogy megcsókoljam. Érzem magunkon mindenki tekintetét, amihez még nem ittam eleget, így seperc alatt felpattanok az öléből. Megrökönyödve néz rám.

-Steph? –nézek barátnőmre, aki veszi az adást és máris mellettem terem.

-Menjünk.

-Mi? –ad hangot Axl az értetlenségének.

-Csajos dolgok. –néz „szomorúan” a párjára, mire elnevetem magam és adok egy puszit Duff arcára.

-Sietünk. –súgom oda és végig simítva a két lapockája közt, elsétálok barátnőm után.

Átvágva a konyhán észre sem veszem kik vannak benn és csak megyünk a fürdőbe, amit magunkra zárunk, majd a már-már jól megszokott módon terítjük ki a fehér port a pultra.

-Hány utca legyen? –néz rám Stephanie csillogó szemekkel.

-Duff azt mondta hazavisz… -mosolyodok el, mire fejenként kihúz 2 csíkot.

Pici csövekkel a kezünkben felé hajolunk és elkezdjük eltüntetni az utolsó porszemig. Mire végzünk, az agyam betompul, mindenem lezsibbad és mégis újéletre kel. Nem gondolkodom. Egyszerűen a legjobb érzés amit valaha átéltem.

-Táncolni akarok! –indulok meg, mire Stephanie utánam nyúl.

-Ne olyan sietősen. –mutat az orromra. A tükör előtt letörlöm az árulkodó nyomokat és bólintva lépünk ki ismét az emberek közé. Már nem feszengek.

A konyhába érve meglátom Jesse és Sebastian párost még mindig elmélyülten beszélgetni.

-Megyek, köszönök. –mondom a mellettem lépkedő lánynak, aki tovább halad, vissza a társasághoz.

-Sziasztok. –állok meg a fiúk mellett.

-Szia! –ölel át Jesse. A pornak hála kiélesednek a reflexeim és érzékelem, ahogy beleszippant egyet a nyakamba, majd végig húzza a tenyerét a hátamon, egészen a derekamig. Máskor fel se tűnik az ilyesmi, annyira megszoktam tőle, de most…

-Lara, rég láttalak. –mosolyog teliszájjal Sebastian is. Istenem! Miért vagy ilyen édes? Ő volt az a srác, akinek egyetlen mosolyától jókedvre tudtam derülni. Annyira aranyos, tökéletes hanggal, hogy azt hiszem leginkább egy angyalhoz tudnám hasonlítani.

-Én is. –nyögöm ki végül. –Táncolni akarok. –biggyesztem le a szám, mire Jesse már mozdulna is, de valaki elkap a hátam mögött és magához ránt. Magasabbra számítok. Mégis akivel szembetalálom magam, az egy hosszú, vöröshajú egyén. A tenyerem a mellkasához tapad, így tompítva a pörgés okozta becsapódást.

-Akkor táncoljunk. –vigyorog elégedetten. Én pedig csak megvonom a vállam és követem a tömegbe. –HEY! –kiállt oda jellegzetes hangján a lejátszónál álló srácnak. –Nyomj rajta kettőt! –a fiú bólint és elindul a zene. Nem más, mint a Mötley Crüe ’87-es lemezének cím adó dala, a Girls, girls, girls…

Axl kihívóan néz rám, én pedig belemegyek a játékba. Mozogni kezdek a szám ritmusára. A csípőm mozog amerre kedve tartja, a hajam pedig ide-oda lebben. Pördülök, fordulok, mind ezt a lehető legszexisebben. Érzem, hogy máshonnan is néznek. Egyszerre vagy 30 szempár szegeződik rám, ebből több lyukat éget a bőrömbe. Nem érdekel, én csak táncolok és kikapcsolom az agyam. Lehunyom a szemem. Felemelem a kezem és kígyózva rázom külön-külön minden porcikámat, mire az eddig derekamon lévő tenyér, elindul az oldalam vonalán, egészen le a combomig.

-Elég. –a hangra kipattannak a szemeim. Axl vállát fogja, aki feltett kezekkel mosolyogva indul vissza a barátnőjéhez. Nézem Steph reakcióját, de szerencsére mosolyog és nem haragszik. Aztán egy erős kar szorít magához. Rajta sincs már póló, így minden egyes szálka szépen kirajzolódik a derekam körül.

-Mi ütött beléd? –pásztázza az arcom gyanakodva. A két tenyerem, ami a két mellén pihen, most óvatosan felcsúsztatom a vállára, onnan végig a nyakán, egészen le a nyakában lógó lakatig.

-Féltékeny vagy? –vonom össze a szemöldököm a nyilvánvaló megállapítás után.

-Te láttad, hogy táncoltál Axl-el? –kérdez vissza komoly arccal. Összehúzom a szemem és apró mosolyt megeresztve egy pici puszit nyomok az állcsontjára. Majd még egyet és még egyet… addig, amíg le nem nyugszik és bele nem hajtja a fejét a nyakamba. Egyik tenyerével szorosan tart a csípőmnél, míg a másikkal az arcom simogatja. Én pedig a tarkóját simogatom, a másik kezem pedig még mindig a lakaton. Így összeborulva billegünk a Ramones egy számára, aminek a címe: Bye bye baby.

-Ne csináld ezt többet, jó? –dörmögi a nyakamba.

-Ne idegeskedj. Rendben? Axl attól még, hogy énekes, nem izgat. Tőlem akár idejöhetne most Nikki Sixx is, mint ahogy volt is rá példa… akkor is veled táncolnék így összebújva.

Erre picit megemeli a fejét, hogy a szemembe tudjon nézni. A nyakláncánál fogva húzom magamhoz, hogy végre megcsókolhassam. Ebben pedig minden benne van. Mintha hónapok óta nem éreztem volna ilyet, pedig alig pár órája, hogy eljöttünk otthonról. A hajába túrok és még közelebb húzom, amennyire csak tudom. Mikor nem kapok levegőt, csak pár milliméterre engedem magamtól távol a száját. A haja eltakar a kíváncsiskodó tekintetek elől, így csak én részesülök a szerelmes mosolyában és a csillogó zöld szemeiben.

Ekkor pedig felcsendül az a szám, amiről egyetlen fontos emlékem maradt meg. Aerosmith-től a Cryin’. Újra leperegnek előttem a képek, amikor az ágyamon ülve gitározta nekem, a fűtől elhomályosult tekintettel. Hátradőltem és csak úsztam a hangjában. Akkor még nem is sejtettem…

-That kind of love, was the killin’ kind… -suttogja, ami ismét visszahoz a jelenbe.

-Imádlak. –mosolygok bele egy apró szájrapusziba.

-Menjünk vissza. –mosolyog végre teljesen nyugodtan. Belekulcsol a kezembe és visszaülünk a társasághoz, ahol automatikusan húz az ölébe. Átkarolom fél kézzel a nyakát és elcsaklizom a kezében lévő teli üveg sört.

Az este további része nyugisan telik, Izzy játszik pár akkordot az új, készülő albumról, aminek a címe Use Your Illusion lesz és remélhetőleg dupla lemezként sikerül majd kiadni. Slash be-bealszik a vége felé, mi Jesse és Sebastian pedig telerajzolják a hátát mindenféle marhasággal. A tömeg lassan, de oszlani kezd. Axl-ék lépnek le először, majd mi is indulni készülünk.

-Jó kis este volt. –ölelem meg Izzy-t és leveszem a fejemről Slash cilinderét. Lerakom mellé a kanapéra és elköszönünk a többiektől is.

Úton hazafelé Duff feltűnően szótlan, így még mielőtt bemennénk, inkább leülök a lépcsőre és rágyújtok.

-Fel fogsz fázni! –torpan meg, majd szinte rögtön leül és az ölébe húz. Odaadom neki a cigimet és rágyújtok egy másikra.

-Mi a baj? –keresem a tekintetét, de mindig elkapja.

-Amikor táncoltunk, láttam, hogy nem vagy tiszta. Stephanien is mindig kiszúrom. Nem akarom, hogy tönkrevágjátok magatokat.

-Ne félts, jó? –simítok végig az arcán. –Nem mindennapos, csak amikor túl sok ember vesz körbe és muszáj kicsit felengednem. Máshogy nem bírom elviselni.

-Miattam másztál ebbe bele. Megkérlek, hogy kerüld ezt a szart, rendben? –néz rám aggódó szemekkel. –A kedvemért.

-Igyekezni fogok. –ígérem neki burkoltan a dolgokat, csak megcsóválja a fejét és az ölébe kapva feláll velem. Így visz fel egészen a szobáig, ahol letesz az ágyra. Levetkőzünk, felváltva elmegyünk zuhanyozni. Csak egy pólót kapok magamra, ő még annyit se. Benyomom a zenelejátszót, amiből ismételten felcsendül egy Ramones szám.

-Baaaaaby I love youuuuu!! –éneklem nevetve, mire lekapcsolja a villanyt és mellém vetődik az ágyra.

-Halkabban, mert felkel a nagyid! –fogja be a szám, de csak nem tudom abbahagyni a nevetést. Már isten se tudja mióta próbálja eltompítani a hangomat, de én csak nevetek.

-Jó. Alszom. –nyugszom meg végre. Mire megkönnyebbülten felsóhajt és elenged. Szembefordulok vele és nézem, ahogy lélegzik. A szemei csukva, a szája résnyire nyitva. Nem bírom ki, hogy ne simítsak végig a szemhéján. Felülök és végig futtatom rajta az ujjaimat.

-Hmmm… -mordul fel lágyan és a kezem után nyúl. –Nem nyúlkálunk. –puszil a csuklómra.

-Olyan vagy, mint egy látomás. – döntöm oldalra a fejem. Erre kipattannak a szemei. Csak úgy világítanak, a zöld fény pedig, mintha a bensőmbe látna. Apróra zsugorodik a gyomrom.

Lassú, nagyon lassú mozdulatokkal ül fel velem szembe. A lepedő csak a derekát takarja. A nyakában csillog a tőlem kapott medál. Ő is oldalra billenti a fejét.

-Te pedig olyan vagy, mint egy baba. –teszi az ujját az orromra. –Egy apró, törékeny, naív, de elmondhatatlanul szeretni való és gyönyörű baba.

A keze után nyúlok és belekulcsolok. Csak rázom a fejem, de képtelen vagyok felfogni, hogy mit keres mellettem ez a férfi, az én ágyamban, miközben a ruhái a szekrényemben tornyosulnak.

-Annyira szeretlek. –nevetek fel halkan. Szinte már hisztérikusan, amire magához húz és megcsókol. Nem követelőző. Ellenkezőleg. Rettentő gyengéd, tényleg, mintha egy porcelán baba lenne a kezei közt és vigyáz rá, össze ne törjön.

A fejem tele megy köddel, ami erősebben tompít, mint a kokain. Remegő kézzel simítok végig a vállán, fel a tarkójáig és az ölébe ülök. Leügyködi a pólómat és kényeztetni kezd. Simogatom ahol érem, mire végre teljesen az ölébe von. Egymás nyakába hajolva élvezzük a pillanatot, amikor mindenünk egy. A mozgásunk, a szívversünk, a légzésünk. Ott, akkor még az eddiginél is erősebb kötelék alakul ki köztünk. Ilyen lenne, amikor az ember megtalálja a lelkitársát?