11. fejezet - Munka

Remegő kézzel gyújtok rá a bolt előtt, ahol legnagyobb meglepetésemre Jesse álldogál. Mikor meglátom, furcsa hiányérzet tölti meg a mellkasom. Ezer éve nem beszéltünk a legjobb barátommal. Teljesen elhidegültünk az utóbbi időben.
-Lara? -kerekednek el a szemei és nagyot nyelve mustrál végig.
-Szia! - ugrok a nyakába, mint egy óvodás az apukájának egy fárasztó, hosszú nap után.
-Csi-csinos vagy. -jön zavarba a hevességemtől.
-Köszönöm. Vannak benn sokan? -kémlelem az ablakot.
-Elegen. De neked nem a pasiddal kellene lenned? Egyáltalán, hogy engedhetett el ÍGY?
-Semmi köze hozzá mit csinálok!
-Ajj-ajj... fasírt van?
-Hagyjuk. -vonok vállat. -Beállhatok?
-Szerintem így is be vagy... -motyogja az orra alatt alig hallhatóan. Inkább úgy teszek, mint aki nem hallotta és elindulok befele, de megfogja a karom.
-Lara. Tudod az a helyzet, hogy azok ott benn, mind látták a reggeli újságot. Többségük hatalmas GNR rajongó és a csajok... nem biztos, hogy jót tenne a boltnak, ha továbbra is itt dolgoznál.
-Tessék? -képedek el teljesen. Ez most az amire gondolok? -Kirúgsz??
-Duffért nem csak te vagy oda. Nem akarom, hogy a vásárlók mindenféle féltékenységből lemorzsolódjanak innen.
-Ezt nem hiszem el! Te meg Izzy? Ti is "sztárok" vagytok!
-De közben szinglik is. -harap az alsó ajkába, én pedig fejcsóválva elnevetem magam.
-Ma kaptam egy új munkát. Ne izgulj, bár ez akkor is groteszk. -fejben áldottam a makacsságom, hogy nem hagytam, hogy lebeszéljenek a szerződésről.
-Hol? -lepődik meg és a bűntudat helyét, kíváncsiság veszi át a hangjában.
-Gerard Way felkért modellnek. Lehet hallottál már róla... -a barátom szemei hatalmasra tágulnak.
-Biztos vagy te ebben, hogy jó ötlet? Gerard hatalmas zseni, de mint Andy Warhol volt, pszichopata.
-Holnap kezdek. -zárom le a témát. -Azért bemegyek körülnézni.
Jesse-nek igaza volt. Amint belépek a boltba többen összesúgnak a hátam mögött. Sétálgatok a sorok között, amíg sokan leplezetlenül bámulnak. Egy idő után frusztrálni kezd a dolog, így adok egy puszit Jesse-nek és eljövök onnan. Az utcákat járom, de nincs jobb ötletem, így haza megyek.

Higgadtan, sőt viszonylag jókedvűen lépek be a lakásba. Nagyi a kanapén szunyókál. Betakarom, kikapcsolom a tv-t és felmegyek a szobámba.
Számítottam dühöngésre, ordibálásra, de arra nem ami fogad. Tele van a szoba üres üvegekkel, egy két dolog felborogatva. Leteszem a táskám és lerúgom a cipőm. Halkan zárom be magam mögött az ajtót.
A sarokig kitárt ablakban dohányzik félmeztelenül, nekem háttal. Abban sem vagyok biztos, hogy észrevett. Mögé sétálok, de nem érek hozzá. Rám néz, de ő sem szólal meg. Egyik karját átteszi a vállamon, így ölel magához. Kicsit megnyugszom, de bűzlik a piától.
Mikor elszívja a cigijét, elindul az ágy felé. Nagyon ingatag, ha nem irányítanám, el is esne. Teljesen leitta magát. Leül és a lába közé hajtott fejjel veszi a nagy levegőket. Rettentő sápadt, én pedig tudom mi a dolgom. Nehezen besegítem a fürdőbe. Lecsúsztatom a földre, a wc mellé. Felnyitom, hátha megszállja az ihlet mire visszaérek. A konyhában teleengedek egy poharat meleg vízzel és beleteszek egy jó adag sót. Ha ez nem segít rajta, semmi.
Felérve még mindig nyöszörög, én pedig kíméletlenül erőltetem le a torkán az undorító löttyöt. Mire elfogy, már sugárban jön ki belőle minden.
Simogatom a hátát nyugtatólag és tiszta vizet adok neki. A szemén látom, hogy kezd ismét visszatérni mellém. Mire rendbe jön, tele engedem a kádat és kibújtatom a bőrnadrágból. Belefekszik a vízbe, amíg mosdatom. Mosdatom... simogatom. Rábírom egy fogmosásra és hagyom, hogy magától szálljon ki. Törülközőt nyomok a kezébe, amíg megcsinálom kinn az ágyat.
Félig még  nedvesen fekszik bele. Ráterítem a paplant. Láthatóan rázza a hideg. Átveszem a ruhámat egy kényelmes Cinderella pólóra és bebújok mellé. Szó nélkül ölel magához. Nincs ennél megnyugtatóbb érzés.
A fülem alatt dobban a szíve, a tenyerem alatt veszi a levegőt és a hajamba van fúrva az arca. Mosolyogva simítok végig a nyakában lógó láncon. Pár óra alvás után arra kelek, hogy komoly arccal figyel.
-Mi az? -ásítom.
-Sajnálom a balhét. -mondja rekedt hangon. Odavágta a hányás a hangszálait.
-Felejtsük el.
-Merre jártál?
-Csak a boltban voltam. -vonok vállat. -Jesse kirúgott.
-Tessék?! -kerekednek el a szemei.
-Szerinte nem tesz jót a boltnak, hogy a Te barátnődként dolgozzam ott.
-Sajnálom.
-Van másik munkám. -jelentem ki és feszülten figyelem az arcát, de nem reagál. -Miért utálod ennyire? -bukik ki belőle a kérdés. Nem válaszol egy ideig, aztán belekezd.
-Gondolom nem tudsz róla, hogy Stephanie-nak van egy kisfia.
-Micsoda?? -ülök fel. Ez képtelenség. Sose mondta. Mellesleg nem úgy néz ki, mint aki szült.
-Sejtettem. -dörmögi. -Ne, de a lényeg, hogy a kis srác apja Gerard. Az a szemét minden egyes modellével kikezd.
-Ugyan már! Nálam nem kell ettől félned! Nem kellene még púpnak se a hátamra.
-Akkor is féltelek. -mondja szemlesütve. Végig simítok az arcán és szájon puszilom.
-Nem kell. Minden rendben lesz. -látom rajta, hogy nem teljesen nyugszik meg, de nem szól. A témát eltereljük egészen más irányba. Szó esik a készülő lemezről, a boltról, Jesse-ről, a paparazzikról... Addig beszélgetünk, amíg el nem alszunk.

Reggel még alszik mikor kinyílnak a szemeim. Kikászálódok és elmegyek zuhanyozni, elkészülni, hisz nem szeretnék elkésni az első napon. Már rég felöltözve iszogatom a kávémat a párkányban ülve, mikor kinyitja a szemét.
-Mennyi az idő?
-Mindjárt mennem kell. -nyomom el a csikket és leülök mellé az ágyra. Átöleli a derekam és az ölembe hajtja a fejét.
-Vigyázz magadra.
-Nem lesz gáz. -simogatom a haját. -Te meg éld túl a napot. Tettem ki fejfájásra fájdalomcsillapítót.
-Köszönöm. -tartja felém a száját. Mosolyogva csókolom meg és már otthon sem vagyok.

A stúdióba érve Gerard hatalmas mosollyal fogad.
-Itt az én múzsám! -nyom le két puszit és megölelget. Semmi veszélyeset nem érzek rajta.
-Ugye nem késtem?
-Neeem. Éppen időben. Át is adlak a lányoknak. -csettint és rögtön körbevesz három csaj. Ők csinálják a sminkem, a hajam és öltöztetnek fel. Mire végeznek talpig feketében vagyok, harisnya, platformos bakancs, a hajam kiengedve. A sminkem erős. Tetszik a látvány.
Kocsiba ültetnek és egy erdőhöz visznek, ahol már alapból fel van állítva minden szükséges gép.
Kiszállok, igazítanak rajtam egy keveset és már be is dobnak a mélyvízbe.
Mást sem hallok, csak Gerard hangját. Csináld ezt, csináld azt... Erre néz, így fordulj, arra tedd, ide pakold, így csavarodj....

A nap végére rettentően elfáradok, de mikor megnézzük a nyers képeket, felvidulok. Tetszenek. Végre az életben egyszer, komolyan tetszem magamnak. Mintha nem is én lennék a képeken.
-Na milyen? -mosolyog a fotós.
-Csodálatos! Nem tudom, hogy tudod ezt kihozni belőlem.
-Benned van. Csak te nem látod. Kávét? -emeli fel a kancsót. Bólintok és önt is.
-Minden nap más helyszínre megyünk? -kortyolom a forró italt.
-Nem. 3-4 naponta. De vigyáznod kell magadra. Nem szedj össze zöld foltokat, vágásokat... -emeli rám sokatmondóan a szemét. -... vagy Duff által okozott sérüléseket.
-Sosem bántana. -kelek a védelmére, de Gerard felkacag.
-Persze, hogy nem. Nem szándékosra gondoltam. Hanem egy túlfűtött szenvedélyes éjszakára. -mosolyog, amitől zavarba jövök. Tetszik a stílusa, de elég nyers, szókimondó és határozott.
-Majd vigyázunk... -mondom halkan, mire visszaérünk a stúdióba.
Azonnal átöltözöm, a sminket fenn hagyom. Tetszik. Már éppen indulnék haza, mikor megállít.
-Nem vagy éhes? Meghívlak valamire.
-Köszi, de nem. Mennem kell. Duff már vár. -zárom rövidre és ott hagyom.
Egy csepp lelkiismeret furdalást érzek a bunkó lekoptatásért, hisz velem sosem tett semmi rosszat. Még sem engedhetem meg neki, hogy a közelembe férkőzzön. Nem csak magam miatt, hanem mert nem akarom elveszíteni az én féltékeny, de őrülten szerethető gitárosomat.

10. fejezet - Vita

Kómásan, akár egy kifacsart citrom, vonszolom le magam a konyhába. Útközben összegumizom a hajam és nagyot nyújtózkodva köszönök az asztalnál ülőknek.
-Pont időben, kész a rántotta! -pattan fel nagyi a korát meghazudtolva és már szedi is tele a tányért. Nagyot nyögve puszilom szájon, a már felöltözött és valamiért teljesen éber férfit. Nem érzem úgy, hogy készen áll a gyomrom ilyen tömény étel befogadására.
-Egyél és öltözz! -mondja Duff cseppet sem vidáman.
-Nem terveztem ma bárhova is menni. -vágom rá. Utálom, ha megmondják mit csináljak.
-Én meg ezt nem terveztem. -teszi elém a reggeli újságot, aminek a címlapján MI virítunk, a tegnap esti lépcsőn üldögélős pillanatban.
Rögtön eláll a szavam és inkább a megadott oldalszámra lapozok.
-'Új rózsa a láthatáron!' -olvasom hangosan a szalagcímet. A többi szöveg üres süketelés és találgatás arról, hogy ki lehetek. Ez annyira nem is érdekel. Inkább a többi kép. Az egyik a Rainbow előtt készült, a másik pedig még a bolt előtt, amikor Jesse elől bujkáltunk.
-Ezért jössz ma velem a fotózásra. Ne zargassanak.
-Basszus... -csavarom zavaromban a kezem köré a copfom. -Oké. -adom be a derekam és enni kezdek. Végig némán figyel, aztán megunom és leteszem a villát. A kezembe fogom az újságot és kiszedem a rólunk szóló cikket.
-Mit csinálsz?
-Viccelsz? Végre van közös képünk!-mosolygok rá és képekkel a kezemben, felszaladok felöltözni.
Tíz percen belül indulásra készen állok az ajtóban.
-Ne legyen már ennyire rossz kedved! -torpanok meg, mikor már negyed órája néma csöndben lépked mellettem. Nem néz rám, nem ér hozzám.
-Nem érted. -csóválja a fejét. -Szét fog szedni a média. Minden lépésed fotósok követik majd. Nem lesz nyugtod és...
-És őrült nőszemélyek akarnak majd eltenni láb alól. -kotyogom közbe, ezzel kizökkentve őt a letargiából.
-Miért akarnának bántani?
-Mert a földkerekség legszexibb pasija szorongatja éppen a kezem. -nézek le rá. A kijelentésemtől végre elmosolyodik.
-Tényleg nehéz lesz. -tér vissza a témához, de nem hagyom tovább prédikálni.
-Hey! -ágaskodok fel, hogy a két tenyerem közé foghassam az arcát.Ezzel kényszerítve, hogy a szemembe nézzen.
-Veled együtt ezt is vállaltam. a mondat végére már átfognak a karjai és úgy ölel magához. Meg is csókolna, ha hagynám magam.
-Vigyázz! A nyílt utcán vagyunk. -szívom a vérét és elhúzom a fejem tettetett ijedtséggel.
-Gonosz nőszemély! -vigyorog és addig csűr-csavar magához, hogy moccanni sem tudok, így végre összetapaszthatja az ajkainkat. Mikor hagyom elnyílni a sajátom, enged a szorításon. A kiszabadult karjaim reflexszerűen kulcsolom a nyaka köré.
-Mennünk kell. -suttogom a szájába és a következő pillanatban újra megindulunk.

Egy hatalmas épület előtt állunk meg, ami előtt sorban parkolnak az autók. Éppen az egyikből száll ki Slash és Izzy. Mind a ketten elég nyúzottnak tűnnek.
-Soha, soha többé nem... -kezd bele Slash, de Duff közbevág.
-Azt ne mondd, hogy nem iszol, mert ránk szakad a kibaszott ég!
-Nem. -csóválja a fejét, de a kalapja meg sem mozdul. -Azt akartam mondani, hogy soha többé nem kelek ilyen korán!
Mind nevetésben törünk ki, de látjuk a gitáros arcán, hogy ő teljességgel komolyan gondolta az előbb elhangzottakat.
A recepción egy idősebb nő fogad minket és mosolyogva kísér fel az emeletre. A kijelölt ajtó mögött, mint egy hangyabolyban, úgy nyüzsögnek az emberek. Sminkesek, stylistok és egyéb segítők. Messziről kiszúrom Axl-t, aki épp Steph-el enyeleg az egyik bársony kanapén. Már indulnánk is feléjük, amikor egy ismerős hang üti meg a fülem.
-Micsoda véletlen! -Duff velem együtt fordul a hang irányába és mosolyogva pacsizik le Gerarddal. Ezek ismerik egymást??
-Lara. -csókol kezet. A száján apró mosoly játszik, a borostája hullámzik. Szőke haja tüskékben mered az ég felé.
-Szia. -köszönök zavartan. Duff értetlenül bámulja a párosunkat.
-Ohh! Nem mesélted otthon? -vigyorog a fotós önelégülten és rágyújt egy cigire. -Felkértem a hölgyet, hogy legyen a legújabb modellem.
-Elfelejtette megemlíteni. -villannak meg a zöld szemek, amit nem tudok mire vélni. Gerard pedig fölényesen vigyorog tovább. Úgy érzem magam, mintha kimaradtam volna valamiből.
-Waaay! -csendül fel Steven hangja.
-Bocs skacok, a művész úrnak gondja akadt. -azzal elszambázik a másik irányba, még mielőtt háromig számolhatnék. Csak nézem Duff arcát, de teljesen érzelem mentesen figyeli a fényképészt. Kezd megijeszteni.
-Sajnálom, hogy nem mondtam el.
-Kurva gyorsan verd ki a fejedből, hogy ennek a majomnak fogsz dolgozni. Egyenesen megtiltom. -morogja ingerülten, amitől ellepi az agyam a köd. Eddig nem akartam elvállalni, de teljesen idiótának néz, ha azt hiszi parancsokat osztogathat, mintha valami báb lennék.
-Már pedig jobb, ha hozzászoksz a gondolathoz! -szúrom oda és eljövök a közeléből még mielőtt ütni kezdeném a nagyképű pofáját. Köszönök a fiúknak s a szőke süni hajú felé velem az irányt.
-Gond van édes? -mosolyog rám.
-Elvállalom a munkát. -mondom határozottan, amire felcsillannak a szemei. Átkarolja a vállam és mindenki előtt tolni kezd az iroda felé. Mindenki minket figyel, de én csak egyetlen szempárra koncentrálok, amiből csalódottság és düh árad felénk.

A szerződést aláírtuk, a munkát két nap múlva kezdem. A zenekar fotózása fagyott hangulatban telik a továbbiakban, de igyekszem mosolyogva cseverészni Steph-el, aki inkább nem kérdez és löki a süket szöveget mindenféle ruhákról.
Mikor végeznek a fiúk, mindenki feszengve figyel minket. Egymás mellett állunk, de sugárzik a feszültség.
-Hazadobunk. -dörmögi Slash és beül a volán mögé. Izzy és a párosunk követi a példáját. Mikor leparkolunk a ház előtt, kipattanunk.
-Beszéljétek meg ezt a szarságot! -tolja a fejébe napszemüvegét a sofőrünk, majd elhajt.
-Bocsi, hogy felkaptam a vizet. -köszörülöm meg a torkom.
-Az a pasi egy barom. Lara, Steph miatta lett függő. Teljesen kikészítette. Szabályosan tönkretette. Nem akarom, hogy a közelébe menj.
-Én meg nem akarom, hogy minden lépésemről te dönts! -húzom fel magam újra. -Nem Stephanie vagyok. Tudok magamra vigyázni. Amíg nem voltál, akkor is simán képes voltam döntéseket hozni!
-Milyen döntéseket? Az neked pozitív és érett dolog, hogy koplaltatod magad??!
-Rohadj meg! -csóválom meg a fejem nevetve és felmegyek a házba. Egyenesen a szobámba, ahol becsapom az ajtót és kutatni kezdek a fiókomban. Itt kell lennie valahol! Végül kezembe akad a parányi zacskó, amit barátnőmtől kaptam ajándékba. Kiszórom a tartalmát az éjjeli szekrényre, Gerard névjegyével csíkot formálok belőle és eltüntetem. A maradék túl kicsi, hogy a cső elérje, így felnyalom. Mintha bomba robbanna az agyam helyén. Elszáll minden feszültség és a gardróbomhoz sétálok. Kikeresem a legkevesebbet takaró ruhámat, belebújok a tűsarkúmba. Feldobok egy erős sminket, majd a táskámba bedobálva mindent, lelebegek a lépcsőn. Benézek a konyhába, de nincs ott. Vállat vonva zárom be magam után az ajtót, ahol a szívemhez kapva próbálom lenyugtatni a lejátszódó miniinfarktust. Kezdek paranoiás lenni ettől a szartól.
A lépcsőn ülve dohányzik és egy üveg sört kortyolgat.
-Hova mész? -áll fel.
-Dolgozni. -jelentem ki egyszerűen, bár még én sem tudom hová tartok. Talán tényleg benézek a boltba.
-Így? -mér fel tetőtől talpig.
-Tán nem tetszik? Inkább örülj neki, hogy lesz miről csámcsogniuk a paparazziknak. Úgy is csak a naaaagy Duff McKagan, döntésképtelen babája vagyok. Ja és utálok enniiii! -emelem fel a hangom, hogy ha valahol bújik egy firkász, tisztán hallja.
-Lara, ezt fejezd be! -fogja be a szám, de elhúzom a fejem és mérgesen állom a tekintetét.
-Hagyj békén! -sziszegem és ott hagyom. Még hallom az üveg csattanását, a szilánkok csilingelését, de nem fordulok meg.