+18!
Apró, leheletnyi puszikra kelek. Nincs erőm kinyitni a szemem, de egy mosolyt azért megérdemel.
-Nyisd ki a szemed. -búgja a fülembe. Résnyire, kikucskucskálok. Rájövök, hogy nem álmodtam. Tényleg mellettem fekszik. A derekára fonom a karom és hozzábújok. Cirógatja a hátam, de érzem, hogy kicsit feszült.
-Minden rendben? -puszilom meg a szegycsontján.
-Khm... igen. -furcsa pózban fekszünk, valahogy össze van görnyedve. Teljesen hozzásimulok és akkor jövök rá, hogy mi a probléma oka.
Megeresztek egy elégedett, picit gonoszkodó mosolyt. Zavartan próbál hátrébb húzódni és megköszörüli a torkát, amikor kipattannak a szemeim és az övébe fúrom a pillantásom.
Mély levegőt véve vezetem végig a tenyerem az oldalán, egészen a csípőjéig. Mikor helyben vagyok, nem sokat kell kutatnom, hogy megtaláljam amit keresek. Ahogy hozzáérek a kőkemény férfiasságához, rögtön, hevesen csókol. Egyik kezével a hajamba túr, másikkal szorosan magához húz. Amíg játszom odalenn, a szája szétnyílik és próbálja továbbra is egyenletesen venni a levegőt. Aztán hirtelen elkapja a csuklómat és maga alá gyűr. Egyikünk sem mozdul, csak fürkésszük a másik arcát és tekintetét. Látom rajta, hogy még most, ha akarna meg tudna állni. A baj az, hogy én nem akarok.
-Te reggel dolgozni mész... -súgja a vágytól berekedve.
-Duff... -fogom meg a tarkóját és lehúzom egy csókra, amit azonnal viszonoz. Majd megérzem az egyik mellemen a tenyerét. A rengeteg fogyástól nem sok maradt, de azt bőven beteríti. A tenyere maga puha, az ujjbegyei mégis kemények a gitártól. A nyakamba hajtja a fejét és úgy csókolgatja. Lassan kényeztet, amivel nem tudok mit kezdeni hirtelen. Nico sosem viselkedett így. A névre ami próbál az agyamba furakodni kicsit lemerevedek, de a felettem könyöklő férfi tudja, hogy fújja el a gondolatokat egycsapásra. A mellem csókolgatva simogat a legérzékenyebb pontomon. Nem bírok már egyhelyben feküdni, az idegeim nem hagyják. Óvatosan a hajába túrok és felhúzom, vissza, magamhoz. Csókolni akarom és amikor megérzem a nyelvét az enyémhez csatlakozni, az eddiginél is erősebben kezd lüktetni a vér a fülemben. Mintha az életembe kapaszkodnék, úgy kulcsolom körbe a derekát a lábammal, szabad utat hagyva neki. Mégis időben tér észhez és lefordul rólam. Már egy kisebb hisztiroham határán állok, mikor látom, hogy csak a nadrágjába nyúl és rutinosan, szempillantás alatt felhúz egy gumit.
Amikor visszafekszik rám, akkor tudatosul bennem, hogy konkrétan mire is készülünk. A gyomrom diónyira zsugorodik, így a körülötte verdeső pillangók könnyedén focizhatnak vele. Úgy izgulok, mintha tényleg az első alkalom lenne.
Valahogy megérzi, mert vigyázva nehezedik rám és kóstolgatja az ajkaimat. Újra visszatér az izgalom és eltűnik a görcs. Ismét átkulcsolom a lábammal, de most már elfogadja a felkínált helyet. Lassan, kínozva nyomódik beljebb, amíg teljesen ki nem tölt. A levegő a tüdőmben reked és erősen ölelem a vállait. Megtámaszkodik a két karján, pici puszit nyom a számra, amiből ismét vad csók keletkezik. Ezek közben mozogni kezd, amivel egyre feljebb korbácsolja mindkettőnk vágyát. Minden izmot végig tapogatok a hátán, ahogy sorra megfeszülnek. Az ujjaim szinte csúsznak az izzadtságtól, a torkom pedig egyre szárazabb és a légzésén és 1-2 nyögésen kívül nem hallok mást. Nem tudom melyik jön tőlem, melyik érkezik tőle, de a következő pillanatban már nem is izgat. Minden porcikám megfeszül és ajtóstul rontunk be a mennyország kapuján.
Ahogy lecsillapodunk legördül rólam és utánam nyúl, hogy megölelhessen. Dübörög a szíve, majd szétszakad a dobhártyám amikor ráhajtom a fejem a mellkasára. Nem tudok megszólalni. Csak cirógatom a hasát. Nehezedik a szemhéjam, de mielőtt lecsukódna csörögni kezd az ébresztőm. Nagyot ásítva tenyerelek rá, hogy elhallgasson és felülök az ágyon. Nézem a mellettem nyújtózó pasit és jóleső melegség önt el. Anélkül, hogy kinyitná a szemét, a hátam mögé bújik.
-Ne bámulj. -dörmögi és közben az orrával csiklandozza a derekam. Nyomok egy puszit a vállára és kicsusszanok mellőle. Nem tetszésének morgással ad hangot.
-Ne morogj! Dolgoznom kell. -elszaladok egy villámgyors zuhanyra, aztán máris a szekrényem előtt állva kutatok valami ruha után. Kiválasztok egy fekete-fehér csíkos, feszülős nadrágot és hozzá egy Mötley Crüe pólót.
-Nem mondod, hogy ezek az idióták vannak a pólódon! -hitetlenkedik, miután felfrissülve lép ki a fürdőszobából.
-Ne magyarázz! Szeretem a Mötley-t. -kinyújtom rá a nyelvem, amire felkap és nem törődve a visításommal az ágyra dob. Nincs lehetőségem menekülni, már felettem tornyosul.
-Dolgoznom kell. -motyogom. Lassan érinti a száját az enyémhez, de még mielőtt rendes csók kerekedne belőle, vigyorogva elhúzódik.
-Hozok neked egy GNR pólót. Azt kell majd hordanod.
-És ha nem fogom? -incselkedek vele, amire lehajol a kulcscsontom cirógatja a szájával.
-De fogod... -búgja a bőrömbe. -Pont itt -simít végig a jobb mellem oldalán. -vagyok rajta én. -Beletúrok a szőke, kusza tincsekbe és inkább megcsókolom, minthogy tovább magyarázzon.
Nagyit nem találtuk sehol mikor leértünk, így bezárom magunk mögött a bejárati ajtót és kézen fogva indulunk a lemezbolt felé. Útközben rengeteget beszélünk, szokásunkhoz híven mindenféle ökörségről.
Aztán sajnos túl hamar érünk a célba.
-Hazamegyek átöltözni és meglátogatlak. -mosolyog rám. Bólintva gyújtok rá, ő is így tesz. Reménykedünk, hogy meghosszabíthatjuk az együtt töltött időt egy cigarettával. Feltünően lassan szívjuk mind a ketten a szálat, de sajnos az is elfogy.
-Jó munkát. -nyomja el a csikket a hamusban, én pedig már indulnék befelé, de még visszahúz egy csókra.
-Szia... - mosolygok rá, int még egy utolsót és elmegy.
Szinte agymosott állapotban lépek be az üzletbe, ahol Izzy egy újságot olvasgatva szürcsöli a kávéját.
-Jó reggelt! -köszön rám anélkül, hogy felpillantana a napilapból.
-Jesse? -nézek körbe, mert a barátom megint nincs sehol. Pedig lenne mit megbeszélnünk...
-Tegnap sikerült neki és bekerült a zenekarba. Fél órán belül itt lesz.
Többet nem igazán beszélünk. Míg én pakolgatom a megüresedett helyekre a friss árut, addig Iz fél percenként ellenőrzi az időt.
-Randi? -kérdezek rá a nyilvánvaló jelre, mire megköszörüli a torkát.
-Csak egy régi jóbarátom... -kezd magyarázkodni, de mosolyogva érzékeltetem, hogy nem veszem be.
Éppen folytatná, amikor Jesse szambázik be az ajtón, hatalmas vigyorral a fején.
-Hello-hello-hello! -dobja le a táskáját a sarokba és tölt egy bögre kávét.
-Akkor én megyek is. -közli a bátyja és távozik.
-Képzeld Lara! -pattog Jesse tovább, de felnevetek és leintem.
-Nem kellene ennyi kávét innod, így is olyan vagy, mint egy energiabomba!
-De bekerültem a zenekarba! Nem bírom elhinni, hogy a Skid Rowban zenélek. -ingatja a fejét hitetlenkedve.
-De te jóban vagy Sebastiannal, nem? -vonom össze a szemöldököm.
-Most már igen. Eddig mindig olyan lekezelő volt velem. Úgy gondolta, hogy Izzy miatt próbálok cska bevágódni, de rájött, hogy itt többről van szó. Kurva boldog vagyok!
-Gratulálok! -ölelem meg, mire úgy szorít magához, mintha egy plüssmaci lennék.
Egésznap beszélgetünk mindenről, de akármikor ráterelném a témát Duff-ra, valahogy megfutamodok és inkább hallgatom tovább az áradozását.
Pont egy dobozból pakolom ki az újonnan érkezett Cinderella lemezeket, mikor a hátam mögött csapódik az ajtó. Ijedtemben 180fokos fordulatot veszek és levegőt venni is elfejetek mikor meglátom Őt. Irtó jól néz ki. A haja átfésülve még rendezetlenebbnek, de sokkal szexibbnek hat. Oldalt fűzött bőrnadrág feszül rajta és hozzá egy trikó, amin "Slut" felirat díszeleg pirossal, szabadon hagyva a vállait, ahol a tetkói virítanak. A keze tele a megszokott ékszerekkel a nyakában pedig egy egyszerű, nagyobb szemű ezüstlánc.
Jesse hangja ránt vissza a földre.
-Duff! Mi járatban? -kezel le vele. A számat harapdálva megyek oda hozzájuk és abban a pillanatban a szőkeség karja már öleli is át a derekam és közelebb húzva nyom csókot a számra. Érzem Jesse értetlen, majd szúr pillantását. Gyorsan elválok, hogy ne legyen túl nagy baj... Nem mintha így nem lenne ciki az egész.
-Hoztam ebédet. -mutatja a szatyrot és leteszi az asztalra. -És pillanatokon belül visszajövök, csak Popcorn kinn vár a bejáratnál. Ahogy megemlíti, mind odanézünk és tényleg így van. Steven kinn dohányzik a bolt előtt és integet befelé vigyorogva.
-Menj. -bólogatok amikor végre meg tudok szólalni. Ő pedig kimegy és szintén rágyújt. Figyelem minden mozdulatát. Nem merek Jesse-re nézni, de ő szinte az ajtó csukódásakor nekem esik.
-Lara ez... Te meg Ő? Mióta? Miért... miért? -a szatyrot kezdem nézegetni és úgy számolok be az elmúlt két napról. Természetesen csak nagy vonalakban.
-Akkor most rendesen együtt vagytok? -akad ki, mire végre a szembe nézek.
-Igen. Nem értem mi ezzel a problémád.
-Csak az, hogy én meg ezt nem értem. Alig ismered! Ha pedig ez nem lenne elég: ő sem ismer téged! Nem ismer úgy, mint én. Én tudok minden szarról és minden jóról az életedben. Én voltam ott neked mindig és nem Ő! -a mondat végén összerezzenek, olyan haraggal dőlnek belőle a szavak.
-Jesse... -nyúlnék a keze után, de elhúzza.
-Ne Jesse-z itt nekem! -felkapja a doboz cigijét és Duffot váltva megy ki Steven mellé rágyújtani. Figyelem, hogy remeg a keze miközben előhúz egy szál marbit.
Aztán meglátom ahogy a két méter magas alak elém áll.
-Minden rendben? -összevont szemöldökkel kutatja az arcomat, de megrázom a fejem.
-Összevesztünk. -értetlenül néz rám, így kiegészítem a mondatot. - Rajtad.
-Óh... tudok valamit csinálni?
-Annyi, hogy előtte ne nagyon bújjunk egymásba. Nem akarom ennél jobban is megbántani.
-Érthető. -bólint komolyan, aztán egy pajkos vigyor jelenik meg a szája szélén. -De amíg kinn van... -egy rántással húz magához. Aprót sikkantok, de már némít is el. Nem aprózza el, rögtön a számba nyomul a nyelvével, amit ahogy megérzek a nyakába kapaszkodva tartom meg magam, nehogy cserben hagyjanak a lábaim. Megemel a derekamnál fogva és felültet az asztalra. Pici puszikat váltva hagyjuk abba a tevékenységünket, szerencsére pont időben, amikor Jesse az üzletbe lép.
-Neked is hoztam egy gyrost. -szól Duff a barátomnak, aki biccent egyet és leül az asztal másik végébe a székre. Felteszi a lábát és az Izzy által ott hagyott újságot kezdi tanulmányozni. Duff szétosztja a gyrosokat, mi pedig enni kezdünk. Rettentően ízlik és úgy érzem, hogy meg tudnék enni egy egész tehenet, olyan éhes vagyok. Éhes vagyok...
-Lara... te... -bök Jesse elképedve a kezemben lévő, már félig elfogyasztott ételre. Mind a hárman tudjuk, hogy hová akar kilyukadni. Duff csak mosolyog, én pedig bólintok.
Ahogy befejezzük az ebédet, mi ketten kivonulunk rágyújtani.
-Ma mennem kell stúdióba, utána van három interjú és egy fotózás... -sorolja a teendőket.
-Én is végzek, utána hazamegyek és takarítok.
-Viszont arra gondoltam, hogy este átugrok még, ha nem zavar. -mosolyodik el.
-Persze! Gyere ahogy végzel. -örülök, hogy jönni fog. Sokkal jobb vele aludni, mint a kispárnámmal.
-Mennem kell, mert időre oda kell érni. -néz rám sajnálkozva, amit meg tudok érteni. Nem tudom ő mit érez, de én szomorúságot.
-Menj csak. -mosolyodom el azért picit, hogy lássa nem fogom felkötni magam pár óra különlét miatt. Beles a kirakaton, aztán háttal sétálni kezd a másik üzlet felé, a kezével pedig mutatva, hogy menjek utána. Összevont szemöldökkel lépkedek felé és ahogy a másik, egy ruha bolt elé érünk, magához húz és újból megcsókol. Lehet, hogy mert ez most egy ideiglenes búcsú csók, azért kavar fel ennyire, vagy csak egyszerűen túlságosan szeretek vele csókolózni és ezért akar kirobbanni a szívem a helyéről.
Mikor elválunk hatalmas mosolyt kapok, ami engem is viszonzásra késztet. Ad még egy puszit a fejemre és kacsintva elindul a másik irányba. Bámulok utána egy darabig, végül azt veszem észre, hogy elég sok kíváncsiskodó tekintet volt szemtanuja az előbbi műsorunknak. Vállat vonok és visszamegyek a boltba.
A boltba, ahol újból vágni lehet a feszültséget, ami Jesse-ből árad.
Igyekszem tenni a dolgom, újabb konfliktus nélkül, mikor halkan megszólal.
-Nekem sosem sikerült rávennelek, hogy egyél. Neki miért? -a kérdés hirtelen jön, hirtelen köpni-nyelni nem tudok, de végül összeszedem magam és ránézek.
-Nem tudom. Ha mellettem van nem gondolok erre az egész elmebajra. Ha elmegy, ismét forog az agyam, de amíg a közelemben van, addig eszembe sem jut számolni a kalóriákat. Nem tudok elmagyarázni miért. Nincs rá szükségem.
-Leköti más a figyelmedet és nem érzed úgy, hogy kevés lennél. -vonja össze a szemöldökét. -Csak azt nem értem, hogy nálam miért érzed ezt...
-Jesse. Imádlak. Ezt te is nagyon jól tudod. Viszont lehet, hogy szerelmes vagyok Duffba. -mondom ki hangosan amit gondolok. Csak néz rám, aztán tipikus Jesseként ennyit mond:
-De még nem biztos! -mosolyodik el. -Oké. Lássuk meg mi lesz ebből. -vonja meg a vállát és végre visszatér a csillogás a szemébe. Nagyon boldog vagyok, hogy újra együtt örül velem.
Innen pedig a munka megint könnyűnek és szerethetőnek tűnik...
Este mikor hazaérek nagyi a konyhában ül és olvas.
-Megjöttem! -nyomok puszit az arcára, majd a hűtőhöz lépek és kiveszek egy tálat, amiben süti van.
-Jó étvágyat! -mosolyog rám hitetlenkedve. Nem ettem előtte már vagy... jó ideje. -Hol hagytad az udvarlódat? -ereszt meg egy félmosolyt.
-Hát... este majd jön. Csak dolgozik. -válaszolok két falat között.
-Jó hatással van rád. -méreget.
-Nicora nem ezt mondtad. -vonom fel a szemöldököm.
-Mert nem is volt így. Ez a fiú viszont nagyon szeret. Látom a szemében. -mosolyog tovább, az én szívem pedig nagyot dobban.
-Én is őt. -mondom halkan.
-Lara. -kezd bele komoly arccal, mire engem kiver a víz. Valami nem oké. Ezt ahogy beléptem ide, megéreztem. A légkör nem nyugodt, mint általában. -Szeretnék mondani valami fontosat.
Ahogy kimondja, egyszerűen az ájulás szélére kerülök. Meg kell kapaszkodnom az asztalban és koncentrálni, hogy ne boruljak el. Hánynom kell. Csak rázom a fejem és minden szó nélkül, imbolyogva felsétálok a szobámba. Kiabál utánam, de én már nem hallom. A csukott ajtó mögé rogyok és ekkor veszem észre: patakokban folynak a könnyeim.
