7. fejezet - VIP party

Puha érintést érzek az arcomon. Szinte pillekönnyű, mégis a nyomán bizsergő érzés marad.

-Lara... - hallom meg a nevem. Igen, ez a nevem. Valaki szólongat. Nem akarok megmoccanni. Túl fáradt vagyok. A végtagjaim nehezek, a fejem zúg.

-Lara... - újból az a kellemes hang kelteget. Erölködve, de kinyitom a szemem. Felülnék, de mintha egy traktor hajtott volna keresztül rajtam.

-Jól vagy? - Duff aggódó pillantása visszahoz a jelenbe. Lassan szivárognak be az emlékeim a fejembe. Nagyi, sírás, vodka. Majd elaludtam a szőnyegen. Ezért akar mindenem szétszakadni! Megpróbálok felállni, de a lábaim nem engedelmeskednek. Még részeg vagyok. Összecsuklok. Duff reflexei pedig élesek és időben kap a derekam után. Felnyalábol, az ágyra tesz és ránk teríti a takarót.

-Beszéltem a nagyiddal. - itt szünetet tart, mintha arra várna, hogy sírni kezdek. De nem kezdek, hát folytatja. -Elmondta mennyire kiborultál, ami teljesen érthető.

-Érthető? -suttogom. -Rákos. Meg fog halni. -a mondat súlyosan nehezedik a szobára.

-Mind meghalunk. -mondja halkan. A légzésem egyre nehezebb, ahogy próbálom visszatartani a könnyeimet. A torkomban gombóc keletkezik, miközben a mellkasom felforrósodik.

-Ne sírj... -kérlel halkan.

-Nem sírok. -vàgok vissza, de döbbenten veszem észre az arcomon pergő könnyeket. -Biztos esik az eső! -védekezek. Szomorúan elfojt egy nevetést.

-A lakásban? -elmosolyodok, minek hatására kitör belőlem a zokogás. A karjai körém fonódnak, én pedig zihálva bújok a mellkasába. Türelmesen várja amíg megnyugszom.

-Megvagy? -nyúl az állam alá, így emelve feljebb a fejem. Egy pillanatig elveszek a zöld szemekben, amitől zavarba is jövök. A pólóján egy hatalmas folt mutatja a sós könnyeimet.

-Eláztattalak. -bököm meg. Erre eltol magától és lekapja a felsőt. Kiszáradt torokkal falom a látványt. Képtelen vagyok betelni vele.

-Megszárad. -mosolyog. Ettől a mosolytól apróra zsugorodik a gyomrom és hirtelen felindulásból magamra rántom. Nem számít rá, így viszonylag egyszerű dolgom van. A tarkóját simogatom, néha bele-bele túrva a szőke kuszaságba. Alkarra támaszkodik, ne nyomjon agyon, bár én azt se bánnám.

-Minden rendben lesz. -aprót bólintani marad csak időm mielőtt megcsókol. Ott, abban a pillanatban tényleg elhiszem, hogy minden rendbe jön.

Teljes napi munka után, fáradtan vágódom be a konyhába.

-Kincsem. -jön be nagyi; apró, halk léptekkel. Képtelen vagyok felnézni, mert annál jobban fáj a tudat, hogy egy éven belül elveszítem az embert, aki felnevelt. Azt az erős nőt, aki mindig mellettem állt és kitartott a legrosszabb időszakomban is.

-Szia. -töltöm tele vízzel a poharam. Az üveg hideg, a folyadék klóros, de most nem zavar.

-Szeretnék veled beszélni. -paskolja meg a mellette lévő szék párnáját. A virágok hívogatnak, így leülök és várok.

-Először is. Hogy mit mond az orvos, nem számít. Nem érzem betegnek magam és holmi papírok sem fognak ezen váloztatni. -ezzel a kijelentésével megmosolyogtat. Ezért ő a legerősebb ember a világon. -Viszont! Beszéltem este a barátoddal.

-Említette.

-Azt is, hogy mit javasoltam? -a szemöldököm a homlokom közepéig szalad. Semmiféle javaslatot nem említett.

-Felajánlottam neki, hogy költözzön ide.

-Hogy miii? -erre nem számítottam.

-Úgyis egyedül lakik és minden idejét itt tölti. Persze vénségemre már látok dolgokat és úgy látom komoly ez a dolog köztetek.

-Nem döntheted el, hogy...

-Nem. Ezért mondta, hog megbeszéli veled.

-De ez korai. -rázom a fejem.

-Boldog lennék, ha tudnám nem hagylak egyedül, amikor én...

-Nagyiii! -nem akartam hallani. -Még eldöntjük.

Mondom, de a szemem előtt megjelennek a képek. Minden reggel együtt kelni, esténkét együtt feküdni. Kell ennél több?

Csengetnek, azonnal szaladok ajtót nyitni. Még ki se nyitom, Ő már be is surran. Megmukkanni nincs időm, a számba suttogja.

-Hiányoztál. -átölelem a válla alatt és a mellkasába bújok. -Csókolom! -kiabál a konyha felé, aztán a kezembe ad egy gombócba gyűrt anyagot.

-Mi ez? -gyűrögetem gyanakvóan.

-Ezt felveszed szépen és utána indulunk.

-Indulunk? Mégis hová? -be se fejezem a kérdezgetést, egy mozdulattal a karjába kap és visz felfele a lépcsőn. Fenn óvatosan a lábamra állít, de a derekam nem ereszti. Hirtelen megérzem a a bőrömön a hűvös kesztyűt és már el is tűnik a pólóm. 

-Próbáld fel! -kérlel boci szemekkel, amíg szétnyitom a fekete textilt. 

Egy hatalmas Gn'R jel virít rajta és a srácok alatta. Mosolyogva belebújok, a méret tökéletes. 

-Mondanám, hogy remekül áll, de az előző látvány jobban tetszett. -csillanak meg huncutul a szemei, de még mielőtt bárhova kalandozhatna a fantáziája, a szavába vágok. 

-Hova akarsz vinni? Fáradt vagyok. 

-Kapd fel szépen a csizmádat! -mosolyog.

-Basszus... -rágom a szám. Megsimogatja az arcom, így győzködve. Felsóhajtok és belebújok a lábbelibe. 

Már a ház előtt gyújtunk rá, mikor végre megszólalok.

-Hová megyünk? -csak vigyorog, de az útirány ismerős. Végül hatalmas, függőlegesen egymás alá írt betűkre leszek figyelmes, szivárványos alapon. 

-Rainbow? Mit keresünk itt? 

-Fellépünk ma! -közli elégedetten. -Elég szűk körnek, de a koncert meg lesz tartva. Amolyan privát buli. Alig bírtuk úgy leszervezni, hogy a sajtó ne kapjon rá az időpontra. 

-Mire várunk? -engedem le az eddig szoros lófarokba összefogott hajam, hagyva, hogy Duff a derekamon pihenő kezére terüljön. A hajamba nyom egy puszit és szorosan egymáshoz bújva lépjük át a bár küszöbét, párként első alkalommal. 

Benn már tolonganak az emberek, de töretlenül visz a múltkori, hátsó asztal felé. 

-Heeey! -köszönt mindenki vidáman, mikor meglátják, hogy a basszusgitáros is jelen lesz a mára szervezett banzájon. Helyet foglalunk és már hozzák is a welcomedrink-nek titulált 2dl Jack-et. Picit bele is könnyezik a szemem, de később leöblítem egy jó hideg korsó sörrel. 

-Duff, ne sértődj meg, de olyan, mintha az egész zenekar a barátnődön lenne... -húzza össze a szemöldökét Axl és a mintán lévő alakjukat fixírozza. 

-Legalább ennyire a közelébe férkőzhettünk Laranak. -vigyorog Slash teliszájjal, én pedig csak megcsóválom a fejem. 

-Örüljetek ennyinek. -kulcsol bele a szőkeség az asztalon lévő kezembe. A fiúk erre áttérnek Popcorn ugratására. Jól elröhögcsélünk, amíg a háttérben Sebastian bandája zenél, a Skid Row. A színpad felé pillantok és egy hatalmas vigyorú Jesse-l találkozik a pillantásom. Süt róla, hogy rettentő boldog. Meg is tudom érteni. Minden vágya az volt, hogy zenélhessen és a szerencsének, vagy a jó kapcsolatoknak hála, de most az egyik legpörgősebb banda gitárosa és a Guns N Roses előzakara lehet. Büszke vagyok rá teljes szívemből, hiszen úgy szeretem, mintha a bátyám lenne. Megérdemelte. 

-Megyünk hangolni. -súgja Duff a fülembe. Érzem, hogy már nem teljesen józan, de most is nagy hatással van rám a mozdulat, amivel közelebb hajol és megcsókol. Még fel sem ébredek, mire a banda eltűnik, mellém pedig egy nő sétál oda. 

-Szia! -hajol be elém, a haja lágyan omlik le a válláról. A vonásai kecsesek, a szája telt, az arca gyönyörű. Mikor leül mellém, megfigyelem mennyire karcsú és magas. Egyszerűen tökéletes. Az ajkai közé vesz egy szál cigarettát és rágyújt. 

-Stephanie vagyok. -mosolyodik el. 

-Lara. -bólintok és inkább zavaromban én is rágyújtok. Hogy lehet valaki ennyire szép? Még női szemmel is megmondom, hogy ez felháborító. 

-Igaza volt Axl-nek. Már-már ijesztően illesz Duffhoz. 

-Honnan ismered őket? -vonom fel a szemöldököm értetlenül. Még sosem láttam, mert arra emlékeztem volna. 

-Axl a párom. -mosolyodik el. -Az-az... újból a párom. Bonyolult a dolog. Remélem sosem kell megértened. 

-Duff azért nem olyan elviselhetetlen, mint Mr. Énekes. - eszembe jut az első találkozásunk a backstage-ben. Egyszerűen ott fojtottam volna meg. Mostmár azért jobb lett, hiszen megismertem az elmúlt idő alatt. 

-Amilyen idegesítő és hisztis, én annyira szeretem. -nevet fel. Ebbel a nevetésből pedig annyi melegség árad, hogy még én is érzem a srác iránt táplált érzelmeit, amit át is tudok érezni. -Gyere velem, lassan kezdenek. -kézen fog, de az első sor helyett a mosdóba visz. Ketten zárkózunk be egy fülkébe, ahonnan már ki is tisztul mit teszünk. Apró tasakot húz elő a ritiküljéből és a benne lévő port rászórja a lehajtott ülőke tetejére. Két-két csíkot formáz belőle és a kezembe ad egy bankjegyet. Mindenféle lacafacázás nélkül csavarjuk fel csőfomába és tüntetjük el a havas utcákat. 

Mikor végzünk a tükör előtt rendbeszedjük magunkat. Sötét rúzs, szemtus, púder és fésű. 

-Indulhat a buli? -vigyorog rám Steph szikrázó tekintettel. 

-Adjunk neki. -mosolyogni marad csak időm, mert már húz is kifelé a nagyterembe. 

Mire a terem közepére érünk, minden porcikám ellazul. Nem érzem, hogy fáradnék. Nem érzem, hogy táncolok, csak valami nagyon fura könnyedség fog el. Mintha lebegnék, mégis megállás nélkül táncolunk. Néha fel-fel pillantunk a színpadra és ha sikerül a "kiválasztott" bandatag szempárjával összekapcsolódnunk, még szexisebbre vesszük a figurát. Több pasi is bepróbálkozik az este folyamán, de mindenkit lekoptatunk. Attól még, hogy jól érezzük magunkat, nincs az a tudatmódosítószer, ami el tudná velünk felejtetni, hogy kit szeret a szívünk. 

Fel se tűnik, hogy vége a koncertnek, csak mikor egy Queen feldolgozás csendül fel, ismerős hangon. Nico. Épp menekülőre fognám, mikor újdonsült barátnőm a fülembe ordítja. 

-Megjöttek a sztárok! -aztán önfeledten nevetve enged el, hogy ismerős karok ölelhessenek. 

-Nem is gratulálsz, hogy mekkora bulit nyomtunk? -bújik hátulról a nyakamba. Seperc alatt rájövök, hogy a hangjához képest a kokain, számomra porcukor.

Nem fordulok meg egy ideig. Élvezem a zenét és a lehelletét a nyakamon. Sajnos az idegrendszerem hamar feladja és megpördülök, hogy végre átkarolhassam a nyakát és megcsókolhassam. Bor és whiskey íze van. A levegőm fogytán, de nincs erőm elengedni. Szükségem van rá. Szorosan ölel magához, amikor valaki megszakítja a pillanatot. 

-Hello! -kinyitom a szemem, de azt hiszem még mindig nem tisztult ki rendesen a fejem, mert hallucinálok. Jon Bon Jovi áll előttünk, teljes valójában. Szakadt farmer, póló, fejkendő. A haja tökéletes. Mintha most lépett volna ki egy plakátból. 

-Jon! -kezelnek le, én pedig érzem, hogy sürgősen kell egy ital. 

-Jók voltatok. Gondoltam idejövök gratulálni... bár nem akartam megszakítani a romantikus pillanatot. -mosolyog felém. -Ki a hölgy? 

-Lara Kuolema. -nyújtok kezet, mire óvatos puszit lehel rá. 

-Aki még mindig a barátnőm. -morogja Duff alig hallhatóan, de a Jon elengedi a kezem. -Kérsz inni? -bólintok és indulnénk az asztalunk felé, mikor a haramadik személéy közbeszól. 

-Én addig felkérném a hölgyet egy táncra, ha nem probléma. -pislog jobbra-balra, amire Duff vállat von. 

-Mindjárt jövök. -ad egy rövid csókot, a mihez tartás végett, ami után arra eszmélek, hogy Bon Jovi karjai közt vagyok és Alice Cooper - Love is a loaded gun című számára lassúzunk. 

-Gyönyörű vagy. -kezd bele a hódító szövegébe, mire felnevetek. 

-Ez nem fog összejönni. -nézek mélyen a szemébe, ami azért hősiesen bevallom, nem elhanyagolható. -A teremben bármelyik csaj a nyakadba fog ugrani egy tánctól és pár bóktól, sőt lehet egyszerre több is, de én nem. A rossz hír, hogy 2 nő fülig szerelmes ebben a teremben. Az egyik én vagyok, a másik pedig ott ül éppen Axl Rose ölében. A többinél hódíthatsz. 

-Próbálkozni szabad, nem? -ereszt meg egy könnyű, szinte "számítottam rá" félmosolyt.

-Határokon belül. -bólintok, bár nem értem miért mondom ezt. Dehogy lehet! Foglalt vagyok, ő csak ne próbálkozzon, még rohadt szexi, akkor se! Ekkor a szemem sarkából meglátom Nicot, ahogy felénk tart. Megmerevedek, ő pedig szinte azonnal rákezd.

-Lara! Váltottál? -vigyorog teliszájjal mellettünk. Legszívesebben beverném azt a kaján képét. -Egy zenekar nem volt elég? 

-Ki ez a kispöcs? -néz rám a táncpartnerem értetlenül. 

-Az exem. -húzom el a szám, de a kokainnak, vagy az arcán még mindig látszódó zúzódásnak hála, amit Slash okozott, nem izgatom fel magam. 

-Te már megint itt? -lép oda hozzánk Duff 2 pohárral, amit a kezembe ad és lazán rágyújt. 

-Drága sorstársam! A csajod már egy másik rocksztár karjaiban vígasztalódik? -játsza a mártírt, mire Duff fölényes mosollyal rákérdez. 

-Miről beszélsz? Jon csak egy haver, most ismerkedtek meg. 

-Így még gázabb. -magyaráz közbe, de amaz töretlenül folytatja.

-Amúgyis. Lara meg én már együtt élünk. 

Ahogy kimondja, hirtelen sokkot kapok. Megfagy a levegő egy pillanatra. Nico arcáról leolvad a mosoly és őszinte értetlenség és meglepettség veszi át a helyét. Jon szemöldöke pedig a haja vonaláig szalad. Duff csak mosolyogva áll és magabiztosan lehúzza a vodkát. Bennem pedig minden kétség leomlik az összeköltözéssel kapcsolatban. Hülye lennék eldobni a lehetőséget, hogy nap mint nap mellette ébredjek és aludjak el. 

-Ez igaz? -fordul felém Nico hápogva. 

-Igen. -vágom rá gondolkodás nélkül. -Nagyi felajánlotta a házat. 

-Pff... nem fog sokáig tartani. -vágja oda és sarkon fordulva, jó hogy nem elrohan. 

-Ez ennyire komoly? -kérdezi Jon is szájtátva. 

-Azt hiszem. -bólint Duff és mindhárman a törzshely felé vesszük az irányt. 

-Ki volt az az angyal képű szőkeség? -súgja oda Steph izgatottan. 

-Volt pasi. -vonok vállat. 

-Van ízlésed! -kacsint és visszafordul Axl-hez. 

-A kisköcsögnek nem volt elég az öklömből? -morogja Slash a cilindere alatt, amikor leülök mellé. 

-Hagyd. -nyomom vissza ülőhelyzetbe. -Duff már leszerelte. 

-Igyunk a ma estére! -emeli Izzy a poharát, mire mindegyik kéz a magasba lendül és már el is tűnnek a piák. 

Egyre csak fogynak az italok, amikor a jobb combomon finom simogatásra leszek figyelmes. Mozgolódni kezdek, de Duff keze önálló életet él, így inkább lefogom. 

-Kívánlak... -hajol a nyakamba, én pedig, mint aki forró parázsba ült, felpattanok. 

-Skacok, mi elfáradtunk. Úgyis összefutunk valamelyik nap. További jó mulatást. -Stephanie mindent tudó mosollyal ad két puszit, amíg a fiúk is körbe lekezelnek. Mire észbekapok már a ház előtt csókolózunk. 

-Halkan. -illesztem a zárba a kulcsom, az pedig egy kattanással kinyílik. Szájbefogva botorkálunk fel a sötét lépcsőn, ami a szobámba vezet. Még be se csukom az ajtót rendesen, amire lefabrikálja rólam a pólómat. Kapkodva bújunk ki a cipőinkből és dobáljuk egy sarokba a ruháinkat. Már csak a fehérnemű akadályoz, de mosolyogva végig fektet az ágyon. Két kezem összefogja a fejem fölött, így irányítva az eseményeket. Élvezem az érintéseket, csókokat és ahogy a lélekjelenlétemtől telik, viszonzom is. A vérem zubog, száguld az ereimben. Az ujjai forró lávaként égetik a bőröm, miközben az ajkai nyomán lúdbőrözök. Mikor végre eggyéválunk, hatalmas sóhaj szakad ki mind a kettőnkből és még csak innen veszi kezdetét az igazi ágytorna.