10. fejezet - Vita

Kómásan, akár egy kifacsart citrom, vonszolom le magam a konyhába. Útközben összegumizom a hajam és nagyot nyújtózkodva köszönök az asztalnál ülőknek.
-Pont időben, kész a rántotta! -pattan fel nagyi a korát meghazudtolva és már szedi is tele a tányért. Nagyot nyögve puszilom szájon, a már felöltözött és valamiért teljesen éber férfit. Nem érzem úgy, hogy készen áll a gyomrom ilyen tömény étel befogadására.
-Egyél és öltözz! -mondja Duff cseppet sem vidáman.
-Nem terveztem ma bárhova is menni. -vágom rá. Utálom, ha megmondják mit csináljak.
-Én meg ezt nem terveztem. -teszi elém a reggeli újságot, aminek a címlapján MI virítunk, a tegnap esti lépcsőn üldögélős pillanatban.
Rögtön eláll a szavam és inkább a megadott oldalszámra lapozok.
-'Új rózsa a láthatáron!' -olvasom hangosan a szalagcímet. A többi szöveg üres süketelés és találgatás arról, hogy ki lehetek. Ez annyira nem is érdekel. Inkább a többi kép. Az egyik a Rainbow előtt készült, a másik pedig még a bolt előtt, amikor Jesse elől bujkáltunk.
-Ezért jössz ma velem a fotózásra. Ne zargassanak.
-Basszus... -csavarom zavaromban a kezem köré a copfom. -Oké. -adom be a derekam és enni kezdek. Végig némán figyel, aztán megunom és leteszem a villát. A kezembe fogom az újságot és kiszedem a rólunk szóló cikket.
-Mit csinálsz?
-Viccelsz? Végre van közös képünk!-mosolygok rá és képekkel a kezemben, felszaladok felöltözni.
Tíz percen belül indulásra készen állok az ajtóban.
-Ne legyen már ennyire rossz kedved! -torpanok meg, mikor már negyed órája néma csöndben lépked mellettem. Nem néz rám, nem ér hozzám.
-Nem érted. -csóválja a fejét. -Szét fog szedni a média. Minden lépésed fotósok követik majd. Nem lesz nyugtod és...
-És őrült nőszemélyek akarnak majd eltenni láb alól. -kotyogom közbe, ezzel kizökkentve őt a letargiából.
-Miért akarnának bántani?
-Mert a földkerekség legszexibb pasija szorongatja éppen a kezem. -nézek le rá. A kijelentésemtől végre elmosolyodik.
-Tényleg nehéz lesz. -tér vissza a témához, de nem hagyom tovább prédikálni.
-Hey! -ágaskodok fel, hogy a két tenyerem közé foghassam az arcát.Ezzel kényszerítve, hogy a szemembe nézzen.
-Veled együtt ezt is vállaltam. a mondat végére már átfognak a karjai és úgy ölel magához. Meg is csókolna, ha hagynám magam.
-Vigyázz! A nyílt utcán vagyunk. -szívom a vérét és elhúzom a fejem tettetett ijedtséggel.
-Gonosz nőszemély! -vigyorog és addig csűr-csavar magához, hogy moccanni sem tudok, így végre összetapaszthatja az ajkainkat. Mikor hagyom elnyílni a sajátom, enged a szorításon. A kiszabadult karjaim reflexszerűen kulcsolom a nyaka köré.
-Mennünk kell. -suttogom a szájába és a következő pillanatban újra megindulunk.

Egy hatalmas épület előtt állunk meg, ami előtt sorban parkolnak az autók. Éppen az egyikből száll ki Slash és Izzy. Mind a ketten elég nyúzottnak tűnnek.
-Soha, soha többé nem... -kezd bele Slash, de Duff közbevág.
-Azt ne mondd, hogy nem iszol, mert ránk szakad a kibaszott ég!
-Nem. -csóválja a fejét, de a kalapja meg sem mozdul. -Azt akartam mondani, hogy soha többé nem kelek ilyen korán!
Mind nevetésben törünk ki, de látjuk a gitáros arcán, hogy ő teljességgel komolyan gondolta az előbb elhangzottakat.
A recepción egy idősebb nő fogad minket és mosolyogva kísér fel az emeletre. A kijelölt ajtó mögött, mint egy hangyabolyban, úgy nyüzsögnek az emberek. Sminkesek, stylistok és egyéb segítők. Messziről kiszúrom Axl-t, aki épp Steph-el enyeleg az egyik bársony kanapén. Már indulnánk is feléjük, amikor egy ismerős hang üti meg a fülem.
-Micsoda véletlen! -Duff velem együtt fordul a hang irányába és mosolyogva pacsizik le Gerarddal. Ezek ismerik egymást??
-Lara. -csókol kezet. A száján apró mosoly játszik, a borostája hullámzik. Szőke haja tüskékben mered az ég felé.
-Szia. -köszönök zavartan. Duff értetlenül bámulja a párosunkat.
-Ohh! Nem mesélted otthon? -vigyorog a fotós önelégülten és rágyújt egy cigire. -Felkértem a hölgyet, hogy legyen a legújabb modellem.
-Elfelejtette megemlíteni. -villannak meg a zöld szemek, amit nem tudok mire vélni. Gerard pedig fölényesen vigyorog tovább. Úgy érzem magam, mintha kimaradtam volna valamiből.
-Waaay! -csendül fel Steven hangja.
-Bocs skacok, a művész úrnak gondja akadt. -azzal elszambázik a másik irányba, még mielőtt háromig számolhatnék. Csak nézem Duff arcát, de teljesen érzelem mentesen figyeli a fényképészt. Kezd megijeszteni.
-Sajnálom, hogy nem mondtam el.
-Kurva gyorsan verd ki a fejedből, hogy ennek a majomnak fogsz dolgozni. Egyenesen megtiltom. -morogja ingerülten, amitől ellepi az agyam a köd. Eddig nem akartam elvállalni, de teljesen idiótának néz, ha azt hiszi parancsokat osztogathat, mintha valami báb lennék.
-Már pedig jobb, ha hozzászoksz a gondolathoz! -szúrom oda és eljövök a közeléből még mielőtt ütni kezdeném a nagyképű pofáját. Köszönök a fiúknak s a szőke süni hajú felé velem az irányt.
-Gond van édes? -mosolyog rám.
-Elvállalom a munkát. -mondom határozottan, amire felcsillannak a szemei. Átkarolja a vállam és mindenki előtt tolni kezd az iroda felé. Mindenki minket figyel, de én csak egyetlen szempárra koncentrálok, amiből csalódottság és düh árad felénk.

A szerződést aláírtuk, a munkát két nap múlva kezdem. A zenekar fotózása fagyott hangulatban telik a továbbiakban, de igyekszem mosolyogva cseverészni Steph-el, aki inkább nem kérdez és löki a süket szöveget mindenféle ruhákról.
Mikor végeznek a fiúk, mindenki feszengve figyel minket. Egymás mellett állunk, de sugárzik a feszültség.
-Hazadobunk. -dörmögi Slash és beül a volán mögé. Izzy és a párosunk követi a példáját. Mikor leparkolunk a ház előtt, kipattanunk.
-Beszéljétek meg ezt a szarságot! -tolja a fejébe napszemüvegét a sofőrünk, majd elhajt.
-Bocsi, hogy felkaptam a vizet. -köszörülöm meg a torkom.
-Az a pasi egy barom. Lara, Steph miatta lett függő. Teljesen kikészítette. Szabályosan tönkretette. Nem akarom, hogy a közelébe menj.
-Én meg nem akarom, hogy minden lépésemről te dönts! -húzom fel magam újra. -Nem Stephanie vagyok. Tudok magamra vigyázni. Amíg nem voltál, akkor is simán képes voltam döntéseket hozni!
-Milyen döntéseket? Az neked pozitív és érett dolog, hogy koplaltatod magad??!
-Rohadj meg! -csóválom meg a fejem nevetve és felmegyek a házba. Egyenesen a szobámba, ahol becsapom az ajtót és kutatni kezdek a fiókomban. Itt kell lennie valahol! Végül kezembe akad a parányi zacskó, amit barátnőmtől kaptam ajándékba. Kiszórom a tartalmát az éjjeli szekrényre, Gerard névjegyével csíkot formálok belőle és eltüntetem. A maradék túl kicsi, hogy a cső elérje, így felnyalom. Mintha bomba robbanna az agyam helyén. Elszáll minden feszültség és a gardróbomhoz sétálok. Kikeresem a legkevesebbet takaró ruhámat, belebújok a tűsarkúmba. Feldobok egy erős sminket, majd a táskámba bedobálva mindent, lelebegek a lépcsőn. Benézek a konyhába, de nincs ott. Vállat vonva zárom be magam után az ajtót, ahol a szívemhez kapva próbálom lenyugtatni a lejátszódó miniinfarktust. Kezdek paranoiás lenni ettől a szartól.
A lépcsőn ülve dohányzik és egy üveg sört kortyolgat.
-Hova mész? -áll fel.
-Dolgozni. -jelentem ki egyszerűen, bár még én sem tudom hová tartok. Talán tényleg benézek a boltba.
-Így? -mér fel tetőtől talpig.
-Tán nem tetszik? Inkább örülj neki, hogy lesz miről csámcsogniuk a paparazziknak. Úgy is csak a naaaagy Duff McKagan, döntésképtelen babája vagyok. Ja és utálok enniiii! -emelem fel a hangom, hogy ha valahol bújik egy firkász, tisztán hallja.
-Lara, ezt fejezd be! -fogja be a szám, de elhúzom a fejem és mérgesen állom a tekintetét.
-Hagyj békén! -sziszegem és ott hagyom. Még hallom az üveg csattanását, a szilánkok csilingelését, de nem fordulok meg.