2. fejezet - Próba 1-2-3...

Még mindig csak bámulok a semmibe, igyekszem feldolgozni a koncert adta érzéseket. Jesse hangja szakít ki az ábrándozásból.
-Hogy tetszett? -lassan emelem rá a tekintetem, az övében izgatottság csillog.
-Nagyon jók. -fejtem ki szűken a véleményemet, de neki ennyi elég. Felderül az arca és belekulcsolva a kezembe, húzni kezd maga után, abba az irányba, ahonnan 2-2,5 órája érkeztünk.
-Bemutatlak a többieknek is. -dönti el, mire reagálni nincs időm. Csak megyek, amerre ő. Azt sem tudom melyik ajtón megyünk be, de a helységben ahová érkezünk, vágni lehet a füstöt. Tömény alkoholszag terjeng, rendetlenség uralkodik. Az asztalon csíkokba kikészítve pihen a kokain. Az egyiket épp Axl szívja fel az orrába, aztán észreveszi, hogy vendégeik érkeztek. A szemében furcsa fény csillan, majd int, hogy menjek közelebb. Jesse már rég Izzyvel társalog az egyik sarokban.
-Tetszett? -néz rám egyenesen. Bólintással jelzem, hogy igen, amire önellégült vigyor terül szét a képén.
-Helloka. -áll meg mellettem a göndör hajú gitáros, egy szál boxerban. Egyik kezében cigaretta füstölög, míg a másikban egy üveg JackDaniels-t szorongat. Nem kérdez semmit. Leül Axl mellé, egy bankóból csövet csavar és eltűntet 2 fehér kis csíkot. Ezután hatradőlve, elégedetten meghúzza a whisky-t és rám néz.
-Te ki vagy? -éppen szólásra nyitnám a számat, amikor nyílik a mosdó ajtaja. Egy barna hajú lány lép ki onnan a haját igazgatva, a háta mögött pedig egy igen magas, szőke férfi lépked. Mosolyogva kíséri az ajtóig a lányt, aztán felénk igyekszik. Nyújtózik, amitől kcisit feljebb csúszik az amúgysem sokat takaró inge, rágyújt és ennyit kérdez:
-Hol van a vodkám? -Slashből kitör a röhögés, Axl pedig a kanapé mögé nyúlva felvesz egy üveget és barátja kezéb a nyomja. Duff nagyon húz belőle, én pedig rájövök, hogy kezdem feltűnően bámulni, így visszafordítom a tekintetem Slash-re, rágyújtok és válaszolok.
-Lara vagyok.
-Jesse barátnője. -kotyog közbe az énekes, mire mind a 2 srác érdeklődve nézegetni kezd. Az arcom vörösbe vált.
-Nem vagyok a barátnője. -ezzel a kijelentésemmel mégjobban magamra vonzom a tekintetüket. Hurrá, mostmár azt hiszik szabad préda vagyok. Ügyesen megcsináltad Lara! -Ő nekem, olyan mintha lenne egy bátyám. Amúgy meg a főnököm. -vonoko vállat.
-Izzy lemezboltjában dolgozol? -csatlakozik már a kuszahajú, mosolygós dobos is. -Steven, de csak Popcorn. -bólint, hogy rendezze a bemutatkozást.
-Lara. Igen, ott dolgozom. -rágyújtok még egy cigire, mire Axl összehúzza a szemöldökét.
-Túl sokat dohányzol. -erre a kijelentésére felnevetek, de úgy, hogy alig bírom abbahagyni és már Izzyék is csatlakoznak, hogy megtudják a jókedvem okát.
-Nem gondolod, hogy ez egy cseppet groteszkül hangzott? -törölgetem a szemem, hogy ne kenjem el a sminkem. Te akarsz példát mutatni... -mutatok rá. -...vagy esteleg a teremben bárki? -mutatok körbe. Mindenki kezében kitudja hányadik cigije parázslik, vedelnek és még mindig kinn van pár csík kokain, de van egy olyan érzésem, hogy nem csak ez az egyetlen drog amit az eset folyamán a szervezetükbe juttatnak.
-Igazad van. -vigyorodik el Axl. -Erre igyunk! Az önpusztításra...
-...és a zenére! -fejezi be Duff.
Az én kezembe 3 dl vodka kerül, akárcsak Izzynek és Duffnak, míg a többiek mind a whisky-t részesítik előnyben.
-Húzóra! -kiállt Slash és mindegyikünk feje hátrahanyatlik. A torkomat marja a tiszta szesz, de rohadt jól esik. Azonnal meg is érzem a hatását. Az agyam zsibbadni kezd, de még éppen kellemesen. Rengeteget beszélgetünk, nevetünk. Jobban megismerem őket, így már nem tűnnek akkora bunkónak.
-Nem vagytok éhesek? -teszi fel Steven a kérdést, amire a csapat egyhangúan kurjongat, rajtam kívül. Ezt 2 ember veszi észre. Jesse, aki ismer és Duff. Nem teszi szóvá, legalábbis addig, amíg meg nem érkezik a kaja és el nem kezdenek enni.
-Te nem kérsz? -Jesse-l a pillanat töredéke alatt megtaláljuk a másik tekintetét, de rögtön vissza is nézek a szőkére.
-Nem vagyok éhes. -mondom a jól megszokott hazugságot. Le is zárnám a témát, de ő csak nem hagyja annyiban.
-Pedig enned kellene. Nagyon vékony vagy. Nem mintha...
-Elég. -pattanok fel. -Nem vagyok éhes. -nézek mélyen a szemébe, amit áll. A szívem... volt eddig is ilyenem? Rettentő iramban kezd össze-vissza kalimpálni. Egyetlen lehetőségem maradt, elkapni a pillantásom. Jesse-re nézek.
-Hazakísérsz? -a barátomnak megszólalni sem marad ideje, mert Axl megelőzi.
-Majd ÉN hazakísérem. -mielőtt bárki megszólalhatna, már az ajtón kívül vagyunk.

Nem buszozunk, gyalog indulunk a lakásom felé. Ő csak a fejébe húzza a baseball sapkát és valami olyasmit dörmög, hogy hiányzott neki LA, de nem mehet el nyugton még a boltba sem. Egy idő után észreveszem, hogy engem néz. Néma csöndben lépkedek mellette, szemem pedig erősen koncentrálva a járdára szegezem.
-Furcsa lány vagy te... -szemöldök összehúzva fordítom felé a fejem. Nem tudom mire érti. -Egész este velünk voltál. Slash egy szál gatyában szambázott fel-alá, de te ránk sem hederítettél. Mintha...
-...mintha csak egyszerű emberek lennétek és nem valami félistenek? -vágok a szavába, amire bólint.
-Mert ez így van. Attól, hogy jó zenét játszotok, még mindig csak egy rakás izzadt, önpusztító, önfejű marha lesztek, akik megtehetnek bármit.
Először némán hápog, aztán megjön a hangja.
-Először is. Nem ismersz minket. Másodszor... valamilyen szinten igazad van. Harmadszor... -várakozón figyelem, mi van még. -...örülök, hogy tetszik a zenénk.
-Elismerem azt, ami jó. -erre egy félmosolyt kapok. Végre nem olyan "ki ha én nem", hanem szimplán egy igazi mosolyt.
-Egy valamit akkor sem értek. -emeli fel a fejét és megállunk mert intek, hogy megérkeztünk. -Miért nem vagy Jesse-l?
Erre a kérdésre igazán nem számítottam, így hirtelen nem tudom mit mondjak.
-Barát. Nem szeretném tönkretenni a barátságot. -magyarázom és összébb húzom magamon a bőrdzsekit. Kezd lehűlni az idő.
-Csak még egy kérdés és hagyom, hogy menj megmelegedni. -érdeklődve figyelek. -Miért kaptad fel a vizet arra, hogy Duff megkínált kajával? -na dejó... azt hittem csak 2 embernek tűnt fel a dolog, de ezekszerint a többieknek volt annyi esze, hogy nem reagáltak rá.
-Én... nem szoktam már ilyen későn enni. -jön a számra az első hazugság. Sajnos olyan gyengén sikerül, hogy én magam sem hiszem el. Felhúzott szemöldökkel pásztázza az arcom.
-Beteg vagy. -jelenti ki komolyan.
-Te pedig alkoholista és drogfüggő. -vágok vissza, de nem tagadok. Nem lenne értelme. A vak is láthatja mi a helyzet.
-Egy-egy. -mosolyog halványan. -2 nap múlva lesz egy kis összejövetel a régi próbahelyen. Innen nincs messze a lemezbolttól 2 utcára. Jesse tudja hova kell jönni. Nézzetek be egy kis bulira.
-Köszi a meghívást, még meglátom. -bólintunk, elköszönünk és halkan becsukom magam mögött az ajtót.

Otthon fekszem az ágyamon. A fejem lelóg és üvölt a SexPistols, amikor lépteket hallok. Becsukom a szemem. Senkivel sem akarok beszélni. Hányingerem van az emberektől. Hagyjon, akárki is meri zavarni a nyugalmam.
-Laraaaa. -hallom meg Jesse hangját. Még jobban összeszorítom a szemem, de hallom, ahogy leguggol és piszkálni kezdi az orrom.
-Hagyj... -fordítom el a fejem.
-Gyere velem a próbaterembe. - mi baja van ennek? Miféle próbaterem?
-Hova akasz menni? -kérdezem és közben jár a fejem a zenére.
-Axl mondta, hogy lassan kezdődik a buli. -babrál a hajammal.
-Nincs kedvem.
-Kérlek. -nagy levegőt veszek, feltápászkodom és némán, bólogatva kutatni kezdek a ruháim közt. Magamra húzok egy fekete, goth stílusú egyberuhát. Ahhoz felveszem a tűsarkú, hosszúcsizmámat és alá a szokásos neccharisnyát. Átfésülöm a hajam, megigazítom a tust a szemem szélénél. Felkapok egy táskát, beledobálom a cigisdobozaimat, 3 gyújtót és megállok az ajtóban.
-Indulhatunk? -tárom szét a karom. Jesse vigyorogva bólint.
Igaza volt Axl-nek. Rettentő gyorsan oda lehet érni a helyre. Elég szűk, rendetlen, de látszott rajta, hogy otthonos. Ágyak voltak letéve, amin jó ha 1-1 takaró árválkodott. A zenét már egy utcasarokra hallottuk, de benn nagyon is jó az akusztika. Természetesen az asztalok tömve voltak alkohollal, droggal és mindennel ami szemnek szájnak ingere. Ezeket pedig a szűk vendégkör szívesen fogyasztotta.
-Óóó, hát eljöttél. -köszönt Axl, Jesse mintha ott sem lenne. Mire odanézek, hogy felhívjam rá a figyelmet, már tényleg nincs mellettem. Hurrá...
-Igen, bár tegyük hozzá sokkal izgalmasabbnak ígérkezett egésznap az ágyról lelógva üvöltő, angol punk zenét hallgatni. -vonom meg a vállam, amire felnevet és átkarolva visz valamerre. A szoba túlsó végébe igyekszünk, ahol a fiúk üldögélnek egy asztal mögött.. Slash mintha valami állatot simogatna az ölében, de mikor odaérek meglátom, hogy egy lány haját markolássza. Gyorsan elnézek Stevenre, aki észre sem veszi a zavarom, olyan szinten be van állva.
-Ülj le nyugodtan, mindjárt jövök. -súgja oda Axl. Én pedig helyet foglalok az egyetlen szabad részen, ami történetesen Duff mellett van. A srác most is rettentő jól néz ki. A haja, mint mindig precízen megcsinálva, szűk, fűzős bőrnadrágot, veszkó csizmát és egy fehér zakót visel, ami csak egy helyen, középtájt van begombolva. Alatta semmi...fedezem fel. Inkább lenézek a kezére, amin bőrkesztyű és rengeteg karkötő virít.
Egyszercsak közel hajol a fülemhez, én pedig ledermedek.
-Sziiiaaaa. -üvölt bele, hogy halljam mit mond. -Iszol valamit? -összehúzott szemmel ránézek. Elég rendesen kész van már. A kezében lévő üvegért nyúlok és elkezdem inni. Már csak a negyedéig volt, így gyorsan elpusztítom. Tátogva figyeli, hogy fogy a vodkája, aztán a kezébe adom az üres üveget.
-Köszi. -gyújtok rá.
-Azzzigen. -pislog nagyokat. -Ezt még én se csinálom meg. -nevet fel hangosan, amire Axl visszatér.
-Mi a móka tárgya? -ül le mellém a kanapé karfájára.
-Ez a csaj megivott itt, egy ültében majd' félliter vodkát. Csak pislogtam. -nevet még mindig, mire Axl is elmosolyodik.
-Az igen. De fogadjunk, hogy...-kezdene bele Axl. Már sosem tudom meg, hogy mit akart mondani, mert egy hang félbeszakítja a beszélőt.
-Lara! -balra nézek és meglátom.
-Nico... -Nem akarok hinni a szememnek. Nico Smith áll előttem teljes valójában. A gyomrom görcsbe ugrik. Már nem úgy, mint régen. Már nem a pillangók repdesése miatt. Inkább a hányinger amit a látványa okoz. Ő az, aki miatt az önbizalmam a béka segge alatt van. Aki miatt az anorexiába menekültem és aki miatt szabályszerűen utálom magam. Akinek köszönhetően egy utolsó senkinek érzem magam.
Együtt jártunk. Igazi gimis szerelem volt, bár idősebb. Jesse osztálytársa volt. Nagyi mindig mondta, hogy "Az a fiú csak a bajt hozza rád!" de én nem hallgattam rá. Miért is tettem volna? Elfedte az agyam a rózsaszín köd. Mindent neki adtam. Egy idő után pedig azt vettem észre, hogy lemondja a randikat, vagy nem jön el. Fájt. Ő pedig rá egy hétre ott hagyott. Tudtam, hogy ez minden kapcsolatban előfordul. Ki kell hevernem. Emelt fővel, kitartó voltam és nem omlottam össze. Egészen addig, amíg meg nem tudtam Jesse-től, hogy az egész egy fogadás tárgya volt. Vajon meg tudja e szerezni magának a furcsa lányt... Úgy éreztem megalázott.
Abbahagytam az emlékezést mielőtt peregni kezdtek volna a könnyeim. Ehelyett felvettem a flegma, könnyed álarcot.
-Régen nem láttalak... jól nézel ki. -köszörülte meg a torkát. Hát igen. A gimi óta változtam egy cseppet.
-Mi járatban? -kérdeztem lazán, még meg is lepődtem, hogy nem remegett a hangom.
-Tudod hogy van ez... van egy zenekarom. Biztos hallottál rólunk...
-Nem. -rázom meg a fejem és rágyújtok.
-Mindegy, majd fogsz. -feleli mosolyogva. Ez Ő. Mindig rendíthetetlen az egoja. -A lényeg, hogy szombaton fellépünk a Rainbow-ban a GunsN' előtt.
-Nem is mondtad, hogy felléptek ott. -szegezem a kérdést Axl-nek, aki rögtön leveszi, hogy segítségre van szükségem a társalgáshoz.
-Mert úgy voltam vele, hogy egyértelműen ott leszel. -kacsint, amire elmosolyodom. Nico csak kapkodja a tekintetét és mikor leesik neki, hogy ki is a társaság akivel ülök kicsit piros lesz a füle.
-Akkor találkozunk majd ott. Kicsit... nosztalgiázhatnánk. -hajol közelebb, hogy csak én értsem a piszkos mondatot. Lökök rajta egyet, de már remeg a kezem a dühtől. Megfogja és a szemembe nézve kezet csókol.
-Egy táncra? -vonogatja a szemöldökét.
-A hölgy foglalt. -mordul fel a mellettem ülő. Egyszerre nézünk Duffra, aki megfogva a kezem elvisz a terem másik végébe. Nem szól semmit csak egy asztal elé állít, amíg kibont egy üveg bort.
-NightTrain? -nyújtja felém. Elveszem, de még nem iszok bele.
-Köszönöm a mentést. -emelem rá az üveget és inni kezdek.
-Ki ez a köcsög? -bök az irányába a fejével.
-Az exem. És amint mostmár te is tudod az egyik előzenekarotok frontembere. -nevetek fel és rágyújtok egy újabb cigire. Megkínálom őt is, de inkább a sajátjából vesz elő egy szálat.
-Csúnya volt az elválás? -kérdezi, amire nem tudom, hogy mit válaszoljak.
-Nem. -mondom, amitől látom a zavart a szemében. -Nem az elválás volt csúnya, hanem amik utána kiderültek.
-Értem. -nem kérdezősködik tovább, ami igazán jól esik. Ellenben elvigyorodik. -Akarod, hogy kiakadjon?
-Min jár az eszed? -fülig ér már a szám.
-Gyere. -kulcsol a kezembe és maga után húz az egyik asztalhoz. A kezembe nyom egy csavart dollárt, tudom hova akar kilyukadni. Egyszerre, egy-egy csík fölé hajolunk és felszívjuk. Még sosem csináltam ilyet. A hatás szinte azonnali. Minden porcikám elgyengül, de mégis megtart.
-Táncolunk? -nyújtja felém a majd' 2 méter magas srác a tenyerét, amin csak nevetni tudok. Ordít a BlackSabbath, zúzunk ugrálunk és élvezzük a tömeget. Aztán egyszer csak elhalkul és felcsendül az Aerosmith - Crazy című száma.
-Come here, baby. -dörmögi Duff Steven Tylerrel egy időben, amitől csak még jobban nevetek.
A tenyerébe csúsztatja az enyémet, vagy fordítva? Már azt sem tudom... lassúzni kezdünk, de a szánk fülig ér. Néha látom, hogy Nico szeme villámokat szór. Jól esik. Nem tudja, hogy ezzel mennyire melengeti a lelkem, amit már egy ideje nem éreztem, hisz kitépte a helyéről. Nem csak Nico az egyetlen aki megrökönyödve figyeli a párosunkat. Igazából az egész zenekar feszülten figyel. Jesse és Izzy is felénk fordulva beszélget.
-Olyan pici vagy még magassarkúban is. -nevet fel Duff, amire mellkason csapom. Elkapja a kezem és visszahúzza a mellkasára, oda ahol megütöttem. Így dülöngélünk tovább a zenére.
Rettentő jól érzem magam. A szám végén visszasomfordálunk a csapathoz. A kanapé rogyásig van, így Duff egy mozdulattal az ölébe ültet.
-Szabad? -jön oda Nico üveges szemekkel felkérni.
-Nem. -válaszolja a hátam mögül a "kanapém" és megfogja a kezem, amit Nico a kezében tartott.
-Hülye kurva... -vesz egy mély levegőt és leül velünk szembe. Csak bámul egy ideje, aztán mondani kezdi a magáét.
-Mindig is ilyen voltál. Még nem vagyok elég jó, mert csak egy előzenekar énekese vagyok. Neked ilyen -mutat végig az összes fiún. - sztárocskák kellenek. -itt feláll és pár centire tőlem megáll. -Vésd jól az eszedbe és ne gyere hozzám sírni miután az összes -mutat ismét körbe. - megdugott. Bár szerintem egész LA tudja, hogy én jártam először a Guns N Roses új groupie-jában, igaz kincsem? -fogja meg az arcom és taszít rajta egyet. Érzem ahogy Duff mozdulna, de ahogy tőlem telik visszanyomom ülőhelyzetbe.
-Takarodj innen. Most. -lép mellénk Axl. Nico nem mozdul. -Süket vagy öcsi? Szedd össze a cuccod és húzz el amíg még kedvesen kérem. Nico gyilkos pillantást küld felém, aztán a srácok felé. Elkapja a csuklóm, amire Axl majdnem ugrik, de Slash visszafogja. Fordít egyet a csuklómon és a karom belső felét kezdi tanulmányozni. Azt a felét, ami tele van vágásokkal.
-Pszichopata ribanc. -köpi a szavakat, aztán megakad a szeme az egyiken. -Ha majd dugod azért jusson eszedbe, hogy ez itt: -nyomja Duff arcába a karom, már fáj, ahogy rángat. - ez itt az ÉN nevem kezdőbetűje.
Elenged és elviharzik. Nem merek ránézni a fiúkra. Felállok és el sem búcsúzva indulok a csodálkozó tömegen át. Még látom Jesse elképedt és szánakozó arcát, de most ő rá sem vagyok kiváncsi. Haza akarok menni és többé ki se jönni a szobámból. Ismét megtette: meggyalázott.